Legyél jobb a tegnapi önmagadnál

Egy érdekes és elgondolkodtató idézetet olvastam, amely így szólt:

’It’s not about being the best, it’s about being better than you were yesterday.’

A magyar fordítása, az én értelmezésemben, a következő:

„Nem az a fontos, hogy a legjobb legyél, hanem az, hogy legyél jobb a tegnapi önmagadnál.”

Legjobbnak lenni csodálatos érzés lehet. Első lenni egy futóversenyen, elsőnek csapni a célba, amikor mindenki csak minket figyel és a kamerák csak minket vesznek, eufórikus élmény lehet. Mindenki mögöttünk és alattunk van, nagyra becsülnek minket, mi pedig másoknál jobbnak, értékesebbnek és fontosabbnak érezzük magunkat.
Ebben az értelemben, egy versenyben csupán 1 győztes van, a többiek pedig, akik lehet hogy csak 2 századdal maradtak le, úgy érzik, hogy kudarcot vallottak. Hiszen tudjuk, hogy az ezüst már nem is csillog olyan fényesen.

A győztesnek nagyon jó, de mi van a vesztesekkel?

Ők legyőzöttnek, gyengének és értéktelennek érzik magukat. Most. De amint lehet, és alkalom adódik, vissza fognak vágni a győzelmünkért és mi fogjuk magunkat hasonlóképpen érezni… amennyiben mi is hasonló módon gondolkodunk a győzelemről.

De hogyan lehetne másképp viszonyulni és hozzáállni a versenyhez?

Úgy, hogy csak önmagunkkal versenyezzünk. Saját magunkkal legyünk egy külön ligában és az ellenfelünk a tegnapi teljesítményünk, amelyet ma überolnunk kell.
Persze könnyű és egyszerű magunkat másokhoz hasonlítani és eredményeinket számszerűsíteni. Ha valaki 5-öst kap az iskolában, vagy 10 másodperc alatt futja a 100 métert az figyelemre méltó eredmény.

Ugyanakkor szerintem a teljesítmény igazi fokmérője a befektetett munka, amelynek a legjobb ismerője maga az egyén és nem az eredményjelző tábla, a célfotó vagy a közönség ovációja.

Végül álljon itt még további 10 érv a magunkkal való versenyzés mellett:
1)      Sikerünknek egy olyan belső dimenziója van, amely saját magunktól függ.
2)      Haladásunk nem függ külső körülményektől és versenytársaktól. Nem egy egysíkú, bináris rendszer (nyertünk/vesztettünk), hanem sokkal árnyaltabb és sokrétűbb.
3)      Meg tudjuk őrizni a motivációnkat, még akkor is, ha már nem mi vagyunk a legjobbak.
4)      Fejlődésünk soha nem ér véget, még akkor sem, amikor a célba értünk.
5)      Csakis önmagunkkal versenyzünk és nem mások ellen, így hát nem ér minket kudarc és frusztráció.
6)      Mivel csak te vagy egy külön ligában és jól ismered versenytársadat, nem kell őt felderíteni és tartani tőle.
7)      Minden nap egy új verseny kezdődik.
8)      Fejlődésünknek csak saját határaink vethetnek gátat.
9)      Mi vagyunk a verseny legjobb döntőbírói, akik soha nem tévednek.
10)    Nem kell előre, oldalra vagy hátra pillantanunk, mint Mark Spitznek a 100-as döntőben, csupán saját magunkra kell figyelni.

Ha ezek után is te akarsz lenni a legjobb (ami persze nem baj), tedd azt azáltal, hogy napi szinten egyre jobbá válsz. Benne lesz a megújulás öröme, a növekedés bizonyossága és a holnap ígérete.

Mezei László, Business coach

Élvezd az utat a minőségi célok felé

Nemrégiben olvastam egy feliratot egy olasz autó ablakában, amely elgondolkodtatott. Így szólt: „Carpe diem vivi l’attimo riempi ogni minuto della tua vita senza pensare al domani”
Ragadd meg a napot, élj a pillanatnak, töltsd ki az életed minden percét anélkül, hogy a holnapra gondolnál.

Ez a gondolat tökéletes összhangban volt azzal a formavilággal és életérzéssel, amelyet az autó közvetített. Mégis, úgy éreztem, hogy a kép nem teljes. Igen, élvezni kell azt az utazást, amelyet életnek hívunk, Felix Baumgartner a híres bázisugró is azt mondja, hogy „Élvezd az utazást” ugyanakkor szükség van egy célra, egy irányultságra, hogy az élvezet ne csak öncélú legyen, hanem megfelelő cselekedettel járjon együtt.

Azt gondolom, hogy az embernek olyan célokat kell megfogalmaznia, amelyek erőfeszítést, kihívást jelentenek számára, és próbára teszik a képességeit. Ugyanakkor, a célok eléréséhez vezető út minden percét élvezni kell.

Nelson Mandela a célok megvalósítása után hódol az érzéki örömöknek, mielőtt kitűzne egy újabb célt és továbbhaladna abba az irányba: „Amikor elérek egy csúcsot, körülnézek, veszek egy mély lélegzetet, élvezem a pillanatot, hallgatom a madarak énekét aztán új csúcsot keresek…”

Igen, csúcsokra, célokra szükség van, csakúgy mint szép tájakra, madárcsicsergésre és friss levegőre az odavezető úton…

Mezei László ACC, Business coach